MŰVÉSZETEK ÉS JÖVŐK ELŐADÁSSOROZAT: Horváth Eszter: Hálók, hálózatok, kapcsolódások. Mit kezdhet egymással a tudomány és a művészet?

Művészetek és Jövők előadássorozat

Korábbi előadás:

• március 31. Horváth Gideon: Felvértező sebezhetőség a művészeti gyakorlatban
• április 14. Kicsák Lóránt: Az eszmetörténeti tudás hasznáról és káráról
• 
  

Soron következő előadások:

• április 21. Horváth Eszter: Hálók, hálózatok, kapcsolódások. Mit kezdhet egymással a tudomány és a művészet?
• április 28. Nemes Z. Márió: Spekulatív világteremtés a kortárs sci-fiben
• május 5. Schneider Ákos: Az eljövendő dolgok alakja – Spekuláció és design

A Budapesti Metropolitan Egyetem legújabb öt részes előadássorozatának harmadik eseményén Horváth Eszter: Hálók, hálózatok, kapcsolódások. Mit kezdhet egymással a tudomány és a művészet? témakörét járja körbe. Első, 2005-ös háló-installációja óta rendíthetetlenül és megállíthatatlanul, Tomas Saraceno pókjai behálózzák a nyugati világot. Belső tereink ősellensége mára teljes jogú, megbecsült része a kultúránknak, anyagi-szellemi világunknak, sőt, túlzás nélkül állítható, hogy napjaink kulturális ikonjává szőtte-fonta magát. A pókháló kulturális modell, dinamikusan fejlődő világunk szerves, sőt központi szervező eleme. Plasztikus, dinamikus, rugalmas, eleven – a  világháló digitális modellje  a pókháló biodinamikájának köszönhetően haladja meg önmagát.

Fotó: Bíró Dávid

Mindeközben: a tudós-filozófus Donna Haraway a fikció erejével terjeszti a hálózatok tudományát, annak elméletét és gyakorlatát, a klasszikus tudományterületek határain messze túlmutatóan. A fikció immár tudományos módszer – különösen igaz ez a science fiction esetében, amely Haraway szótárában a science fact és a speculative fabulation erőterében nyer új értelmet, innovatív jelentésárnyalatot. A tudományos hipotézisek, gondolatkísérletek alapvető fikcionalitása teret enged a kísérletezésnek, a kreativitásnak, lehetőséget teremtve az inter- és transzdiszciplináris kutatások ágas-bogas kapcsolatrendszerének – annak a Cselekvő-Hálózatnak (ld. „Actor Network Theory”), amelynek leírásakor a tudományszociológus, filozófus és korszakalkotó jelentőségű kiállítások kurátora, Bruno Latour (Haraway egyik legközelebbi szövetségese), Saraceno munkásságát korunk egyik legjelentősebb tudományos együtt-hatójaként jellemzi.

Ebben az erőtérben mozog majd az előadás: művészetek, tudományágak, filozófiák korunkat meghatározó kooperatív kapcsolatrendszerét próbáljuk feltérképezni – és az együtt-működés itt kulcsfogalom: látni fogjuk, egyik résztvevő sem működik a többi nélkül.