MŰVÉSZETEK ÉS JÖVŐK előadássorozat: Kicsák Lóránt: Az eszmetörténeti tudás hasznáról és káráról

Művészetek és Jövők előadássorozat

Korábbi előadás:

• március 31. Horváth Gideon: Felvértező sebezhetőség a művészeti gyakorlatban

Soron következő előadások:

• április 14. Kicsák Lóránt: Az eszmetörténeti tudás hasznáról és káráról
• április 21. Horváth Eszter: Hálók, hálózatok, kapcsolódások. Mit kezdhet egymással a tudomány és a művészet?
• április 28. Nemes Z. Márió: Spekulatív világteremtés a kortárs sci-fiben
• május 5. Schneider Ákos: Az eljövendő dolgok alakja – Spekuláció és design

A Budapesti Metropolitan Egyetem legújabb öt részes előadássorozatának második eseményén Kicsák Lóránt: Az eszmetörténeti tudás hasznáról és káráról c. előadásában abból indul, hogy amikor az újnak és a másnak a reményében gondolkodunk, egy új világ és egy másmilyen élet ígéretével, óhatatlanul felmerül a kérdés, milyen lehetőségek adottak a jövőben.  

Az adott pedig a múlt felé fordítja a figyelmünket, mintha a jövő a múltból létezne, és a kereteit a már rendelkezésre álló lehetőségek jelölnék ki. A múlt ismerete egyszerre mérheti fel a jövőbeli cselekvési lehetőségeket, és kényszeríthet arra, hogy leszámoljunk a teljes újrakezdés illúziójával. Az eszmetörténeti tudás azonban még kritikai formájában sem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy radikális változásokat idézzen elő, ha nem képes új értelmeket és új jelentéseket képezni, melyek nemcsak a világ szemléletében, de a világban való cselekvés számára bizonyulnak hatékonynak. Az előadás olyan centrális jelentéseket jár körül a dekonstruktív kritika szándékával, amelyek meghatározzák mai létezésünket, a világértelmezésünket, a világhoz, másokhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyainkat, és útjában állnak annak, hogy új egyéni és társadalmi létmódok bukkanjanak fel.

Fotó: Bíró Dávid

Dr. habil. Kicsák Lóránt filozófus, habilitált egyetemi docens, a METU Művészeti és Kreatívipari Karának oktatója, óraadóként korábban a Kritikai gondolkodás és művészetek című kurzust tanította. 2002-ben PhD-fokozatot, 2020-ban habilitált doktori címet szerzett a Debreceni Egyetemen filozófiai tudományok területén A jelenlét-problematika Derridánál és Heideggernél, illetve Dekonstruktív intézménykritikák című értekezéseivel. Önálló kötetei: Aporiák próbatétele, Filozófiai üdvtechnikák. Kutatási területe a 20. századi német és francia fenomenológia, dekonstrukció, posztstrukturalizmus. Jelenleg performatív szemléletű kultúratudományi értelmezésekkel, társadalomfilozófiai kérdésekkel és intézménykritikával foglalkozik. Alapítója és vezetője az EKKE BMK Performativitás Interdiszciplináris Kutatócsoportjának, szerkesztője a Performa Kultúra- és Társadalomfilozófiai elektronikus folyóiratnak.